 |
| Lidérctánc |
Will egyetlen
századmásodpercig kontrollálhatatlanul zuhan a sötétség örvényében, érzi, ahogy
láthatatlan súlyok húzzák lefelé, és valami még felülről is taszítja: fizikai,
valós benyomások. Ösztönösen bízik a realitásukban, egészen addig a pillanatig,
amíg fel nem ébred.
A tüdejéből erőlködve
préseli ki a levegőt, ujjait remegve nyomja a halántékára, szorosan lehunyja a
szemeit: apró csillagok a gyomorszorítóan végtelennek látszó semmiben.
Pár tincs a homlokára
tapadva, elgyengült karjait verítékfilm borítja, óvatosan felnyitja a szemeit:
apró fények a telefonjából, az ébresztőórából, Hannibal íriszéből.
Hannibal mellette
fekszik. Minden tincse kínos pontossággal azonos irányba fésülve, ha
meghosszabbítaná tüchtigre vasalt zakójának csíkjait, merőlegeseket kapna. A
metszéspont valahol a férfi fejtetőjén lenne: tökéletes célkereszt. Hannibal
hangja folyékony ólom, a súlyozások és színezetek hamarabb jutnak el Will
füléhez, mint a szavak jelentése.
- Nem tűnik
logikusnak, hogy maga csupán rémálmoktól csapzott az ágyában fekve.
Hannibal ezután felnevet,
távolian és nyújtottan, kivillanó fogakkal és kivillanó ínnyel, nyelvén egy
apró szív dobog.
Will Graham nem válaszol.
Érzi a kutyák szagát a szoba levegőjében, pedig emlékszik, hogy gondosan
megfürdette őket. A keze könyékig vizes lett: nem vértől, hanem víztől nedves.
A teraszon fürdette őket, és már hűvösödött: nem bonctermek lélektelen hűvöse,
hanem kora őszi estéjé. Ez mind megtörtént, és most erre gondol, miközben
belemarkol a takaróba, belekarmol a valóságba, aminek meleg kutyaszaga van és
kontúrtalan bútorai, ahol Will Graham mellett senki nem fekszik. Lehunyja a
szemét, és mielőtt megtalálná az apró csillagokat, egy egész univerzum villan
fel a szemhéja mögött.
---------------------------------------------------------------------------------------------
- Mesélje el a
legutóbbi rémálmát.
Will Graham nem néz a
férfi szemébe, a száját figyeli, és nem lát a nyelvén lüktető szívet. Talán meg
fogja csókolni, és akkor megbizonyosodhat benne, hogy érzékcsalódás volt.
Nem vér volt, csak víz.
Nem boncterem, csak a
terasz.
Nem Hannibal, csak egy
álom.
- A legutóbbi
rémálmom az volt, hogy féltem megtenni valamit. Féltem, hogy igaznak bizonyul,
amit megcáfolni vágyom.
Csak egy rémálom.
Jajj de szeretem ezeket a szösszenetkéket *.*
VálaszTörlésGyorsan és lényegre törően: ez megint nagyon jó lett. Néhány sorban annyira gyönyörűen és karakterhűen meg tudod alkotni ezt a képlékeny, álomszerű valóságot, amiben jól esik elveszni néhány percre, hogy igazán irigyellek érte.
Köszönöm :3
Nagyon jólesik, hogy ilyen aranyos vagy, de pont Neked nincs semmi okod az irigységre. :)
TörlésSzia, Anett!
VálaszTörlésAzt hiszem, képtelen leszek az összes fandomoddal megismerkedni (picit elhagytam Night Vale-t is, mert összeírtam, mennyi beadandóm van még, és bűntudatos keserűségbe taszított a végeredmény), de azért lelkesen olvasom a kis szösszeneteidet. :-) Furcsa így, szokatlan, hogy nem ismerek senkit és semmit... illetve de. És azt hiszem, amíg ilyen édesen ringató, elmerengős a stílusod, nem fogsz tőlem szabadulni, bármilyen témában írsz. ^^''
Biztosan a karakterek is olyanok, amilyeneknek lenniük kell, viszont nekem a hangulat az, ami nagyon-nagyon tetszik itt. Olyan... nem is tudom, kesernyés-misztikus, mint a címe. És gyönyörű. Pedig Hannibal nevéről a pun háborúk meg a "Hannibal ante portas" idézet jut eszembe csak, aminek fogalmam sincs, mennyi köze van ehhez a világhoz. ^^''
A lényeg, hogy szeretem ezt a picit, minden idegensége ellenére. :-)
Puszi,
Remie
Szia, Remie!
TörlésUgye, tudod, hogy mennyire szívmelengető, hogy akkor is lelkesen olvasol, ha nem ismered a fandomot? És nagyon-nagyon köszönöm, hogy szorgosan írsz nekem... ^^
A beadandóidhoz sok sikert kívánok egyébként! :)
Ez a Hannibal nem igazán hadvezér, konkrétan egy kannibál pszichiáter - és én mégis szerethetőnek találom. (Ez azért felvet néhány érdekes kérdést.)
Tényleg örülök, hogy itt voltál, és igyekszem a Remus-ficekkel, hogy Neked is kedvezzek! ^^
Puszillak,
Anett
Annyira imádom, ahogy írsz, és komolyan, annyira irigyellek. Nagyon tetszik ez is, és annyira el tudom képzelni magam előtt ezt az egészet. Büszke vagyok rád, hogy elkezdted ezt a sorozatot is, és mint egy "névtelen" pofátlankodok bele a bloggerek közé, de nekem nagyon tetszik és majd hátba veregetlek és követelni fogom az írásaid :)
VálaszTörlésTök naivan feljöttem ide, hogy legalább kettő olvasója legyen már ennek a blognak (Remienek ezer hála, amiért mindig benéz), és akkor itt volt ez a komment. Tudod, hogy nem szabadna ilyen dolgokat írnod, mert labilis vagyok, és fura hatással vannak rám a dolgok. (Magyarul totál elérzékenyültem :-D) És nekem itt ne névtelenezz, mert miattad kezdtem el nézni, és még sok-sok dolgot köszönhetek Neked, de ezt már sokszor leírtam (vagy csak akartam, és annyi lett belőle, hogy belinkeltem egy képet tumbliról, de akkor is így van), és hát... Majd megölellek, miután hátba veregettél, jó? :)
Törlés