2014. február 10., hétfő

Kötelékek? Kötelek.

Újabb Destiel. Szerintem kettejük közt minden egyfajta birtokláson alapulhat. (És Dean hangját tényleg baromira fontosnak érzem.)




- Vérzel.

Castiel a porhüvelye zsibbadt közvetítésével érzi a fájdalmat, ami láthatatlan fonalakkal indul sebéből az elméje felé.

Castiel minden mellékes tényező nélkül, éles-közvetlenül érzi a fájdalmat, ami Dean közönyösségét egy láthatatlan fonállal hurkolja az elméjére. És melléhurkolja a látványát. A tekintetét. A hangját. (Castiel marionett-bábuként engedelmeskedik a feszülő kötelek minden jelzésszerű rántásának.)

Tehát Dean hangja. Egyedi, csak az övé, a porladó csontketrecből indul (mellkas), a tüdőből: a vörös kárpitos húspalota mélyéből. Végigáramlik a légcsövén (Dean halott lenne légcső nélkül), áthalad a gégefőn és a hangszalagok és a szájüreg és… - Castiel ezerszer átgondolta az emberek anatómiáját, atomokra bontotta őket, molekulánként csodálta meg Atyja művét, és még mindig nem érti, mi teszi őket különlegessé. Hogy miért olyan megismételhetetlen Dean Winchester létezése.

Castiel vérzik.

Mélyül a csend.

Mélyül a lélegzet.

Fáradt mozdulatok pihennek a némaság hálójában. (A háló pedig megfojtja őket.) Nem mer mozdulni, nem tud mozdulni, nem szabad mozdulnia. 
Castiel akarja Dean hangját, mert az övé túl embertelen ahhoz, hogy meghallják méltóságát, mert túl fényes, hogy elég árnyalt legyen.
Mégis tesz egy óvatos lépést.

Castiel érint.

Szűkül a tér.

Szűkül a tudat.

Most már az angyal irányít. Dean lomha sóhajai nyögdécselésbe fulladnak (Castiel a fájdalom hangjaként azonosítja őket, mielőtt eszébe jutna az emberlét minden paradoxonja), aztán az érintések és kapkodó gesztusok zűrzavarából egy rekedt kiáltás tör elő. 
Castiel megérinti Dean lelkét és megérinti a testének megszámlálhatatlan pontját a zsibbadó ujjbegyeivel és ajkaival és izzó bőrfelületekkel és az angyal illúziókból szőtt szárnyaival is. 
És közben szentségtelen zsoltárként zeng a férfi hangja.

Castiel hallgat.

Múlik az idő.

Múlik a mámor.

  A hangodért történt az egész.
 Mi van?
- A hangod. Azt akartam, hogy én irányítsam.
- Oké, biztos.

A férfit nem érdekli, miért történt. Hogy Castielnek csupán egy közönséges jelenségért volt szüksége rá. Hogy csak azért van vele, mert olyan elérhetetlenül emberinek számít, olyan irányíthatónak. Dean nem foglalkozik ezzel.

Castiel mostanra fásultan érzi a fájdalmat, ami Dean közönyösségét (közöny a közöny iránt) egy láthatatlan fonállal hurkolja az elméjére.

Egy sóhaj felszakad.


Egy fonal elszakad. 

14 megjegyzés:

  1. Szia, Anett! ^^

    A sorozathoz fűződő érzelmeidet abszolút és teljességgel megértem, hiszen én is szeretem ezt a világot, a hangulatát, a szereplőket, a testvéri és baráti szeretetet, ami szinte minden részben megmutatkozik. Csak a szerelem-dologba még nem gondoltam bele, ezért furcsa. Szóval még ízlelgetem. :-)

    Másrészről talán túlságosan Remushoz... izé, szóval földhöz ragadt vagyok ehhez a pároshoz. ^^'' Pedig látom kettejük szépségét, azt, hogy milyen könnyedén bele lehet magyarázni a szerelmet egy-egy gesztusukba, az egymásért való aggódásukba. Az angyallét és az emberi lélek törékeny megfoghatatlansága izgalmas és sok lehetőséget magában rejtő téma... de azt hiszem, számomra Remus és Sirius kapcsolata marad az örök első és utolsó. :-) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem próbálok meg közelebb kerülni Deanhez és Castielhez, csak a velük való alkotást nem tudom elképzelni. Mindenesetre Tőled szívesen olvasok kettejükről - aztán ki tudja, egyszer esetleg tényleg megcsókol a Destiel-múzsa engem is. ^^

    A szöszről. Voltaképp semmilyen gondolatom nem volt, amikor belefogtam, de már a közepénél elhittem, hogy Dean hangja nem csak fontos, hanem létfontosságú Castiel számára, "mert az övé túl embertelen ahhoz, hogy meghallják méltóságát, mert túl fényes, hogy elég árnyalt legyen". *.* Nagyon szép. Kicsit úgy képzelem most, hogy az angyalt lenyűgözi az ember, annak minden porcikája, a működése... és ugyanez fordítva is igaz, csupán Dean nem elég hm, elméleti (?) lény ahhoz, hogy ezt tudatosítsa magában. Egyébként tetszett a mini párbeszéd a végén: szinte hallottam őket (Misha és Jensen hangját ugyanannyira szeretem), és így jobban elhittem, hogy róluk olvasok. :-)

    A többi fandommal is ismerkedem majd! :-) Köszi a Night Vale-linkeket, mindenképp beléjük fogok kukkantani (horrorral és misztikummal engem nemigen lehet elrettenteni, elvégre Stephen King hűséges rajongója vagyok vagy mi a szösz ^^)! :-)

    Puszi,
    Remie

    UI: Szabad ajánlgatnom a blogodat a kuckómban? *.*

    VálaszTörlés
  2. Szia, Drága! ^^

    Bár a sorozat magától értetődően egyik kedvencem lett, a szerelem-dolog inkább a fandom révén ütött szöget a fejemben, de ha már rájuk találtam, alkotok velük. ^^

    Ennek ellenére Remusék számomra is mindig elsők maradnak, mert velük kezdődött a fanfiction-imádatom, de azért másokkal is próbálkozom.

    Köszönöm, hogy itt is elárasztasz a kedvességeiddel, és sok sikert a fandomokhoz, remélem, hozzám hasonlóan téged is elvarázsolnak majd! *-*

    Az pedig nagyon-nagyon megtisztelő lenne, ha ajánlanál. :$

    Puszillak! ^^

    VálaszTörlés
  3. Jaj, hát ezek után nekem muszáj megnéznem a sorozatot! ^^" *.*

    VálaszTörlés
  4. Destiel! Hurrá Destiel! Mivel hosszas kihagyás és önemésztés után kihagytam a hetedik évad második felét és elkezdtem a nyolcadik évadot létfontosságúnak érzem a Destiel ficeket. Mert ezek ketten, amennyire nehézfejűek és makacsok, pont annyira egymáshoz illők és a kapcsolatukat nem lehet elég szemszögből bemutatni.
    A vége.
    Az nagyon tetszett.
    Meg az egész, hogy Cast ennyire lenyűgözi Dean és nem érti miért, de megpróbálja kitalálni, és hogy a hangja...valahol itt keveredtem bele az egészbe és mentem át nyálcsorgatásba.
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Én most járok a hetedik évad elején, és... ne menjek tovább? Úristen, mi vár rám?! :o
      A nyálcsorgatásos visszajelzések egyébként az egyik kedvenceim, szóval köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés
    2. (*Remie közbecsacsog* Én a legújabb részeket nézem, és a fiúk - bár nem teljesen... hát, 100%-osak - még mindig imádatosak. ^^ Szóval nézzed csak, nézzed szorgosan, drága Anett! ;-) *Remie közbecsacsogott*)

      Törlés
    3. Huh, megnyugodtam. ^^ Most még elalvás előtt lesz időm megnézni pár részt. *-*

      Törlés
  5. Ez is nagyon nagyon tetszik :) Még mindig annyira szeretem, ahogy ilyen különlegesen fogalmazod meg a történetet. Frappáns és találó. Nem tudok többet írni, mert leírhatatlanul tetszik és sok a szóismétlés, ezer bocsánat. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éééés nem csak azért örülök a kommentednek, mert kedves és jólesik és akkorsemhiszemel, de megvan a blogod. Most megyek is és megnézem. Nem menekülhetsz. ^^

      Törlés
  6. Wow. Újra csak wow. Ez annyira szép, mély és megérintő volt. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy miért, csak az volt.:) Ennek éreztem.:)

    Én is most kezdtem amúgy Destielt írni, és mivel nem láttam nálad chatet, itt kérdezem meg, hogy egy oldalcserében benne lennél-e? Ez a linkem: http://supernatural-fanfictions.blogspot.hu/

    Destiel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy írtál! Az oldalcsere pedig felőlem rendben, mindjárt ki is teszlek! ^^

      Törlés
  7. Ez igazán érzéki volt, tetszett.

    VálaszTörlés

 

Template by BloggerCandy.com