Castiel a porhüvelye
zsibbadt közvetítésével érzi a fájdalmat, ami láthatatlan fonalakkal indul
sebéből az elméje felé.
Castiel minden mellékes
tényező nélkül, éles-közvetlenül érzi a fájdalmat, ami Dean közönyösségét egy
láthatatlan fonállal hurkolja az elméjére. És melléhurkolja a látványát. A
tekintetét. A hangját. (Castiel marionett-bábuként engedelmeskedik a feszülő
kötelek minden jelzésszerű rántásának.)
Tehát Dean hangja.
Egyedi, csak az övé, a porladó csontketrecből indul (mellkas), a tüdőből: a
vörös kárpitos húspalota mélyéből. Végigáramlik a légcsövén (Dean halott lenne
légcső nélkül), áthalad a gégefőn és a hangszalagok és a szájüreg és… - Castiel
ezerszer átgondolta az emberek anatómiáját, atomokra bontotta őket,
molekulánként csodálta meg Atyja művét, és még mindig nem érti, mi teszi őket
különlegessé. Hogy miért olyan megismételhetetlen Dean Winchester létezése.
Castiel vérzik.
Mélyül a csend.
Mélyül a lélegzet.
Fáradt mozdulatok
pihennek a némaság hálójában. (A háló pedig megfojtja őket.) Nem mer mozdulni, nem tud mozdulni, nem szabad
mozdulnia.
Castiel akarja Dean hangját, mert az övé túl embertelen ahhoz,
hogy meghallják méltóságát, mert túl fényes, hogy elég árnyalt legyen.
Mégis tesz egy óvatos
lépést.
Castiel érint.
Szűkül a tér.
Szűkül a tudat.
Most már az angyal
irányít. Dean lomha sóhajai nyögdécselésbe fulladnak (Castiel a fájdalom
hangjaként azonosítja őket, mielőtt eszébe jutna az emberlét minden
paradoxonja), aztán az érintések és kapkodó gesztusok zűrzavarából egy rekedt
kiáltás tör elő.
Castiel megérinti Dean lelkét és megérinti a testének
megszámlálhatatlan pontját a zsibbadó ujjbegyeivel és ajkaival és izzó
bőrfelületekkel és az angyal illúziókból szőtt szárnyaival is.
És közben
szentségtelen zsoltárként zeng a férfi hangja.
Castiel hallgat.
Múlik az idő.
Múlik a mámor.
- Mi van?
- A hangod. Azt
akartam, hogy én irányítsam.
- Oké, biztos.
A férfit nem érdekli,
miért történt. Hogy Castielnek csupán egy közönséges jelenségért volt szüksége
rá. Hogy csak azért van vele, mert olyan elérhetetlenül emberinek számít, olyan
irányíthatónak. Dean nem foglalkozik ezzel.
Castiel mostanra fásultan
érzi a fájdalmat, ami Dean közönyösségét (közöny a közöny iránt) egy
láthatatlan fonállal hurkolja az elméjére.
Egy sóhaj felszakad.
Egy fonal elszakad.
Szia, Anett! ^^
VálaszTörlésA sorozathoz fűződő érzelmeidet abszolút és teljességgel megértem, hiszen én is szeretem ezt a világot, a hangulatát, a szereplőket, a testvéri és baráti szeretetet, ami szinte minden részben megmutatkozik. Csak a szerelem-dologba még nem gondoltam bele, ezért furcsa. Szóval még ízlelgetem. :-)
Másrészről talán túlságosan Remushoz... izé, szóval földhöz ragadt vagyok ehhez a pároshoz. ^^'' Pedig látom kettejük szépségét, azt, hogy milyen könnyedén bele lehet magyarázni a szerelmet egy-egy gesztusukba, az egymásért való aggódásukba. Az angyallét és az emberi lélek törékeny megfoghatatlansága izgalmas és sok lehetőséget magában rejtő téma... de azt hiszem, számomra Remus és Sirius kapcsolata marad az örök első és utolsó. :-) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem próbálok meg közelebb kerülni Deanhez és Castielhez, csak a velük való alkotást nem tudom elképzelni. Mindenesetre Tőled szívesen olvasok kettejükről - aztán ki tudja, egyszer esetleg tényleg megcsókol a Destiel-múzsa engem is. ^^
A szöszről. Voltaképp semmilyen gondolatom nem volt, amikor belefogtam, de már a közepénél elhittem, hogy Dean hangja nem csak fontos, hanem létfontosságú Castiel számára, "mert az övé túl embertelen ahhoz, hogy meghallják méltóságát, mert túl fényes, hogy elég árnyalt legyen". *.* Nagyon szép. Kicsit úgy képzelem most, hogy az angyalt lenyűgözi az ember, annak minden porcikája, a működése... és ugyanez fordítva is igaz, csupán Dean nem elég hm, elméleti (?) lény ahhoz, hogy ezt tudatosítsa magában. Egyébként tetszett a mini párbeszéd a végén: szinte hallottam őket (Misha és Jensen hangját ugyanannyira szeretem), és így jobban elhittem, hogy róluk olvasok. :-)
A többi fandommal is ismerkedem majd! :-) Köszi a Night Vale-linkeket, mindenképp beléjük fogok kukkantani (horrorral és misztikummal engem nemigen lehet elrettenteni, elvégre Stephen King hűséges rajongója vagyok vagy mi a szösz ^^)! :-)
Puszi,
Remie
UI: Szabad ajánlgatnom a blogodat a kuckómban? *.*
Szia, Drága! ^^
VálaszTörlésBár a sorozat magától értetődően egyik kedvencem lett, a szerelem-dolog inkább a fandom révén ütött szöget a fejemben, de ha már rájuk találtam, alkotok velük. ^^
Ennek ellenére Remusék számomra is mindig elsők maradnak, mert velük kezdődött a fanfiction-imádatom, de azért másokkal is próbálkozom.
Köszönöm, hogy itt is elárasztasz a kedvességeiddel, és sok sikert a fandomokhoz, remélem, hozzám hasonlóan téged is elvarázsolnak majd! *-*
Az pedig nagyon-nagyon megtisztelő lenne, ha ajánlanál. :$
Puszillak! ^^
Jaj, hát ezek után nekem muszáj megnéznem a sorozatot! ^^" *.*
VálaszTörlésCsak ajánlani tudom, tényleg. *-* :)
TörlésDestiel! Hurrá Destiel! Mivel hosszas kihagyás és önemésztés után kihagytam a hetedik évad második felét és elkezdtem a nyolcadik évadot létfontosságúnak érzem a Destiel ficeket. Mert ezek ketten, amennyire nehézfejűek és makacsok, pont annyira egymáshoz illők és a kapcsolatukat nem lehet elég szemszögből bemutatni.
VálaszTörlésA vége.
Az nagyon tetszett.
Meg az egész, hogy Cast ennyire lenyűgözi Dean és nem érti miért, de megpróbálja kitalálni, és hogy a hangja...valahol itt keveredtem bele az egészbe és mentem át nyálcsorgatásba.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia! Én most járok a hetedik évad elején, és... ne menjek tovább? Úristen, mi vár rám?! :o
TörlésA nyálcsorgatásos visszajelzések egyébként az egyik kedvenceim, szóval köszönöm, hogy írtál! :)
(*Remie közbecsacsog* Én a legújabb részeket nézem, és a fiúk - bár nem teljesen... hát, 100%-osak - még mindig imádatosak. ^^ Szóval nézzed csak, nézzed szorgosan, drága Anett! ;-) *Remie közbecsacsogott*)
TörlésHuh, megnyugodtam. ^^ Most még elalvás előtt lesz időm megnézni pár részt. *-*
TörlésEz is nagyon nagyon tetszik :) Még mindig annyira szeretem, ahogy ilyen különlegesen fogalmazod meg a történetet. Frappáns és találó. Nem tudok többet írni, mert leírhatatlanul tetszik és sok a szóismétlés, ezer bocsánat. :3
VálaszTörlésÉééés nem csak azért örülök a kommentednek, mert kedves és jólesik és akkorsemhiszemel, de megvan a blogod. Most megyek is és megnézem. Nem menekülhetsz. ^^
TörlésWow. Újra csak wow. Ez annyira szép, mély és megérintő volt. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy miért, csak az volt.:) Ennek éreztem.:)
VálaszTörlésÉn is most kezdtem amúgy Destielt írni, és mivel nem láttam nálad chatet, itt kérdezem meg, hogy egy oldalcserében benne lennél-e? Ez a linkem: http://supernatural-fanfictions.blogspot.hu/
Destiel
Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy írtál! Az oldalcsere pedig felőlem rendben, mindjárt ki is teszlek! ^^
TörlésEz igazán érzéki volt, tetszett.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy írtál!
Törlés